Ha valakit a céljai elérésében akadályoznak, gyakran él át frusztrációt. A frusztráció többnyire düh formájában jelenik meg és általában valami külső tárgyon vezetődik le. Ebben a rendkívüli helyzetben nagyon sok okból élhetünk át frusztrációt. Okozhatja ezt unatkozás, irritáltság, a tájékoztatás hiánya miatt, háztartási és anyagi javakhoz való hozzáférési probléma, anyagi veszteségek. Nem mindig az akadályt okozón vezetődik le az agresszió, gyakran áttolódik olyan személyekre, akiktől nem tapasztalunk ellenállást, tehát látszólag büntetlenül fejezhetünk ki feléjük dühöt. Ők nem ütnek vissza! Ilyenek lehetnek gyerekeink. Azért írtam, hogy látszólag büntetlenül fejezhetünk ki feléjük dühöt, mert konkrétan elég kevés esetben érkezik tőlük viszont agresszió, de sajnos elszenvedik a rájuk áttevődött dühöt és olyan kellemetlen reakciókat adnak le, ennek fejében, mint a játék szétverése, agresszió más gyerekek felé, avagy teljesen befordult attitüd. Szülőként tehát mindenki elszenvedi a gyermekén ezeknek a reakcióknak a kellemetlen, nem kívánt hatásait. Büntetlenül semmi nem múlik el! Mondhatnánk, de mégsem a bűntudat kialakítása lenne itt a cél, hanem hogy megfelelően kezeljük ezeket a stressz helyzeteket. Ha már kiszaladt, legalább magyarázzuk el a gyereknek miért is vagyunk ingerlékenyek és mindenképp oldozzuk fel őket, amennyiben tényleg nem ők az okai dühünknek. A bezártság, és az összezártság csak fokozza az amúgy is erős, általános stressz helyzetet a világban. Fontos tehát, hogy ezzel számolva ne csak saját napirendünkre gondoljunk, hanem az egész családéra. Ennek kialakítása legyen egy közös együttműködés eredménye. Legyen benne saját idő, csak úgy, mint közös időtöltés. Valamint a felmerülő konfliktusok rendezését se bízzuk a véletlenre. Hasznos praktikák egyike, a veszekedő hely kialakítása a lakásban, valamint a családi jelszó, ami azt jelzi, ha valaki a robbanás szélén van, így ezt hallatva a többieknek van ideje ’elmenekülni’, és hagyni az illetőt lecsendesülni.
február 25, 2025
