Pánik

A pánikroham egy viszonylag ismert betegség. Olyan emberekre jellemző, akiknek egész napja nagy feszültségben telik el, folyamatosan aggódnak, a legkisebb stresszre is túlzással reagálnak. Gyakori náluk a pihenési képtelenség, fáradtság, fejfájás, szédülés, gyors szívverés. Maga a pánikroham egy akut, mindent átható félelem átélését jelenti. Általában attól félnek a pánik betegek, hogy valami életveszélyes fog történni, mondjuk az, hogy azonnal meghalnak.  A pánikroham olyan tünetekkel társul , mint, erős szívdobogás, kapkodó légzés, izzadás, izomremegés, gyengeség, hányinger. Jellemző a pánikrohamra, hogy akik benne vannak, nincsenek tisztában azzal, mi okozza, egy „szabadon lebegő” félelemről beszélünk. Létezik a pánik jelenség is. A pánik jelenség tömegekre jellemző, mint amikor egy égő épületből kell kimenekülnünk. Hajlamosak az emberek egymást eltaposva furakodni, hogy ők legyenek ez elsők, akik kijutnak az életveszélyből. Ez az emberi természetet alapul véve, egy érthető reakció, viszont kezelni kell. Rengeteg épületben azért van kiürítési terv, és azért kell ezeket fegyelmezetten betartani, mert a tömeg pánikot legyőzve igen is van mód mindenki megmentésére méghozzá nagyon rövid idő alatt. Azok a kutatók, akik a tömegek lélektanát vizsgálták számos olyan bizonyítékot találtak már, hogy ha vészhelyzetben egy meghatározott protokoll szerint viselkedünk, a terv szerinti intézkedések sokkal hatékonyabbak, mintha azt az emberi természetre és az ösztönszerű reakciókra hagynánk a megoldást. Ezért érdemes odafigyelnünk arra, hogyan és miként viselkedik a társadalom, és mi magunktól mit várunk el, mit látunk helyesnek. Amit  már tapasztalunk: az a tömeges felvásárlás. Kinek – kinek a saját belátására van bízva, hogy mikor él ezzel a lehetőségével, hiszen a boltok ellátása egyenlőre, zavartalan. A híradásokban többször hallhattuk, hogy az ország élelmiszer ellátását nagy tartalékok biztosítják. Mindemellett láthattunk közösségi oldalakon olyan felhívásokat, hogy ne vásároljunk a boltokban több árut, mint amire feltétlen szükségünk van, hiszen lehet, hogy azoknak az embertársainknak, akik kevesebbet tudnak egyszerre megvenni talán semmi sem marad. (Láthattunk képeket öreg néniről, aki az üres polc mellett állt.) Ezek a hírek is egy bizonyos túlvédő reakcióra szeretnék felhívni a figyelmet, amit jó, ha elkerülünk. Itt természetesen nem arról van szó, hogy ha szükségünk van rá, akkor ne tegyük meg. Inkább arra, hogy ha az adott helyzet nem indokolja, és valaki mégis megteszi ezeket a túlvédő reakciókat, talán jelzés értékű is lehet az ő érzelmi megélésére vonatkozóan. Adott esetben akár túlreagálás is lehet.



Fontos tudnunk, hogy a pánik reakciónál a legfontosabb azt eldöntenünk, hogy a reakció mértéke túlfokozott – e az adott helyzetre vonatkozóan, avagy sem. Amennyiben túlreakciónak minősül, akkor beszélhetünk valódi pánikról. Ennek eldöntésében az segít bennünket, hogy mérlegeljük magunkban aggodalmam akkora – e, hogy eluralja minden gondolatom, akadályoz – e a munkavégzésben és a társas kapcsolódásban. Amennyiben a válasz igen, akkor szakember segítségét kell kérnünk.